MESEKERT 2. RÉSZ (GYEREKEKNEK)

Volt egyszer egy kis méhecske, aki éppen az erdőben szorgoskodott, gyűjtögette a virágok nektárját. Ahogy repkedett virágról virágra, azt vette észre, hogy egyre kevesebb a virág, és egyre nehezebb nektárt találni. Az esők elmaradtak, a fák kevesebb termést hoztak, és így egyre inkább csökkent az élelemforrás. A méhecske szomorúan vette tudomásul, hogy az erdő egyre üresebb lesz, ha nem történik valami.

Egy napon találkozott egy bölcs bagollyal, aki a fák között lakott. A bagoly mesélt a méhecskének arról, hogy mennyire fontosak a méhek az erdő és a környezet számára. A méhek nem csak nektárt gyűjtenek, hanem a virágok beporzásáért is felelősek. A porzás nélkül a virágok nem tudnak termést hozni, és így az állatok sem találnak élelmet.

A méhecske elgondolkodott, amit hallott, és úgy döntött, hogy többet kell tennie az erdő védelméért. Elhatározta, hogy több virágot fog látogatni, hogy minél több nektárt gyűjthessen, és segítsen a virágok porzásában is. Megpróbált más méheket is rávenni, hogy csatlakozzanak hozzá, és tegyenek valamit az erdő védelméért.

A méhecske és a többi méh hamarosan észrevette, hogy az erdőben egyre több virág nyílik, és hogy a virágok száma is növekszik. Az állatok szintén jobban boldogultak, hiszen több élelmet találtak. Az erdő újra virágzóvá vált, és a méhek fontossága ismét láthatóvá vált.

A méhecske örült annak, hogy a kis cselekedetei, és az, hogy másokat is rábírt, hogy tegyenek valamit, megváltoztatta az erdőt. Újra virágzóvá tette azt, és bizonyította, hogy az apró dolgoknak jelentős hatásuk lehet.

Vissza